A stressz típusai

A stressz nem feltétlenül ártalmas, csak meg kell különböztetni ”jó” és ”rossz” stresszt. A stresszre adott válaszainkat meghatározza, hogy mennyire értékeljük a helyzetet veszélyesnek, és az, hogy képesnek érezzük-e magunkat arra, hogy megbirkózzunk vele. Így egy-egy stresszhelyzet értékelhető lehet akár kihívásként, előremozdító történésként is.

eustressz: „jó” stressz, erősítő hatású. Olyan pozitív izgalommal járó helyzetekhez kapcsolódik, amikor megoldhatónak, leküzdhetőnek tűnik az adott helyzet, amelyet kellemes élményként élünk meg.

 

 

distressz: „rossz” stressz, ártalmas, kellemetlen. Intenzíven fenyegető, egyensúlyvesztés, megjósolhatatlanság, befolyásolhatatlanság jellemzi. Olyan felfokozott izgalommal járó helyzetekhez kapcsolódik, amelyet kellemetlen élményként érzékelünk.

 

 

Noha az eustressz és a distresszre adott fiziológiai reakciók sokban fedik egymást, a két stressztípus közül a distressz az, amely hosszabb távon a szervezet olyan fokú elhasználódásával jár, ami már a szervezet megbetegedéséhez vezet.

A stressz ellen való küzdelem során fontos észben tartanunk, hogy nem csak a negatív stresszhelyzetek kiküszöbölésére, vagy a distressz csökkentésére kell koncentrálnunk, hanem igyekeznünk kell, hogy megfelelő mértékben kerüljünk olyan helyzetekbe, amelyek pozitív izgalmakkal szolgálnak. A stressz teljes hiánya enerváltságot, túltengése pedig irracionális reakciókat, betegséget okozhat. Mint mindenben, itt is az egyensúlyon van a hangsúly!

Nemcsak az alkalmi, intenzív stresszhatásoknak van kiemelt jelentőségük, hanem azoknak a mindennapi – ismétlődő vagy állandósult –helyzeteknek is, melyeket akár észre se veszünk vagy életünk velejárójaként fogadunk el. Gondolati szinten lejátszódó események vagy belső konfliktusaink is válthatnak ki stresszreakciót. A rövid távú, korlátozott stressznek pozitív hatásai is lehetnek számunkra: inspirál, éberen tart, motiváló lehet. A tartós stressz ellenben negatívan hat a testünkre és a lelkünkre, és hosszú távon megbetegít.

 

Hirtelen (rövid távú) stressz

A hirtelen jött eseményt egyes esetekben gyorsan kezeljük, akár amilyen hamar jött, már el is ment szituáció lép fel. Hirtelen előállt stresszhelyzetben rendszerint ezek közül a tünetek közül legalább kettő egyszerre figyelhető meg:

  • ijedtség, rémület
  • szomorúság, izgatottság
  • étvágytalanság
  • immunrendszer gátlása
  • fokozott anyagcsere és a test zsírkészletének használata

Tartós (krónikus) stressz

A stressz nemcsak egyszeri történések, de folyamatosan növekvő terelés vagy hosszabb idő alatt létrejövő változás eredményeként is kialakulhat. A reggeli kávéval megkoronázott féktelen rohanás, valamint a kulcsfontosságú délelőtti tárgyalás között talán sikerül szervezetünknek megfékeznie az adrenalin tombolását, de a hormonális átrendeződés lassú folyamataival szemben tehetetlenek vagyunk. A naponta sokszor ismételt kisebb-nagyobb stressz-reakcióinkból így alakul ki végül egy tartós, betegítő állapot: a krónikus stressz. Legtöbbször akkor alakul ki, ha valaki hosszabb időn keresztül él meg stresszhelyzetet (pl. rossz munkahelyi körülmények, kiegyensúlyozatlan párkapcsolat). Az elhúzódó, egymásra épülő stressz-válaszok és a nyugalmi állapot visszaállítására tett kompenzációs kísérleteink egy sajátos mentális és anyagcsere állapothoz vezetnek, melyből egyenesen következnek civilizációs betegségeink.

Hosszabb ideig fennálló tartós stressz hatására kialakulhat:

  • tartósan rossz közérzet
  • szorongás
  • pánikrohamok, esetleg pánikbetegség
  • depresszió, ingerlékenység
  • soványság, elhízás
  • csökkent ellenállóképesség
  • menstruáció megszűnése
  • szexuális vágy eltűnése
  • hajhullás

A krónikus stressz tehát ugyanolyan veszélyes és ugyanúgy azonnali beavatkozást kíván, mint a rövid távú.

forrás:

http://www.hormonharmonia.hu/stresszrol-maskepp/a-stressz-fogalma/

http://neuroterapia.hu/index.php/stress-management/stress-list/chronic-stress