A stressz szakaszai

Selye János magyar professzor nevéhez fűződik a stressz elmélet leírása. A Nature folyóiratban 1936-ban közzétett cikkében úgy definiálta, mint a szervezetnek a nem fajlagos hatásokra - a megfelelésre, a kihívásokra és a szükségletekre - adott válaszának közös jellemzőjét. A stressz akkor lép fel, amikor az érzékelt terhelés meghaladja együttműködési képességünket. A nem specifikus károsító hatásokra a szervezet azonos módon, az általános adaptációs szindrómával (General Adaptation Syndrome = GAS) reagál.

A srtesszreakció valójában egyfajta automatizmus, a szervezet beépített működési módja, melynek három jól elkülöníthető szakasza van:

  1. az alarm vagy vészreakció ("üss vagy fuss")
  2. a rezisztencia vagy ellenállás fázisa
  3. majd a kimerülés állapota.

 

 

REAKCIÓ

HATÁS

1. szakasz

(vészreakció)

RIADÓ! A test és az agy „ugrásra” kész. Jelzések érkeznek a központi idegrendszerbe, az agyalapi mirigyhez és a mellékvesekéreghez. Több vér kerül az izmokba és az agyba: ez rövid távon növeli az erőt és javítja a döntési képességet. A pupillák kitágulnak.

Kísérlet a veszélyhelyzet elhárítására:

  • ha sikerül, a test visszatér egyensúlyi állapotába.
  • ha nem sikerül, folytatódnak a káros hatások.

  2. szakasz

  (ellenállás)

A nem létfontosságú szervek (bőr, emésztőrendszer stb.) véredényei összehúzódnak. A máj glükózt, a máj, a bőr és az emésztőrendszer zsírsavakat választ ki a vérbe.

Ha a zsírsavakat nem használjuk fel, károsítják a szervezetet. Megnagyobbodik a mellékvese kéregállománya, az immun apparátus és a nyirokszövet tömege csökken.

  3. szakasz

(kimerülés)

A mellékvese kéregállománya kimerül, a hormontermelés lecsökken. A test az összes energiatartalékát kimerítette.

A szervezet teljes kimerülése, súlyos megbetegedés, esetenként halál.

 

Az első fázis nem csupán nem káros önmagában, hanem mind a fizikai, mind a pszichológiai fejlődés alapvető feltétele. A stressz akkor válik kórossá, ha nem vagyunk képesek megbirkózni az újszerű, veszélyeztető helyzettel, illetve a krónikus stressz, a kimerülés fázisa egyértelműen károsító hatású. Nyilvánvaló, hogy az ilyen krónikus stressz állapot nemcsak súlyos pszichológiai, hanem élettani következményekkel is jár.

 

forrás:

Gerard Hargreaves: Stresszkezelés