Stressz alapfogalmai

Ahhoz, hogy a stresszről beszélni tudjunk, néhány stressz elméleti alapfogalommal is szükséges megismerkednünk. Jó, ha tudjuk, hogy maga a stressz szó is többféle jelentéssel bír, és időbe telt, míg a tudomány elfogadta.

A "stressz" fogalmának megszületése

Aligha gondolnánk, hogy a közasználatú "stressz" kifejezés - melyet Selye János nevéhez kötünk - valójában már a 17. században megszületett egy, akkor neves fizikus-biológus, Robert Hooke szóhasználatában. Hooke olyan szerkezetek terhelhetőségének lehetőségével foglalkozott, mint pl. hidak, viaduktok, amelyeknél lényeges, hogy a természeti erők ne rombolhassák le. A stressz, mint feszültség, azt a területet jelölte, amelyre a terhelés nehezedett. Ez a megterhelés idéz(het)i elő a szerkezet deformálódását, mely a teher és a feszültség együttes hatásából eredt. Ez a szemlélet tükröződik a stresszfogalom kialakulásában: a stressz olyan feszültség, megterhelés, mely a szervezeti, pszichés és szociális rendszerre hat.

A stressz fogalmának első részletes tárgyalása a Selye János, magyar orvos nevéhez kötődik (Selye, 1936). Már ez új absztrakt fogalom születésekor megjelentek a jelenség meghatározásában rejlő nehézségek, többen kritizálták az elnevezést.

Egyesek kutatók problémája az volt, hogy a stressz szó változtatás nélkül egyszer azt a tényezőt jelöli, amely az általános adaptációs szindrómát létrehozza, máskor a szervezetnek azt az állapotát, amelyben ez a folyamat végbemegy. Ez a kritika kétségtelenül jogos volt, s tanulságaként Selye azt javasolta, hogy nevezzék ezután stresszornak az okot, és a stressz kifejezést tartsák fenn magának az állapotnak jelölésére. Kicsit később egy másik váratlan bonyodalom is felbukkant. Kiderült ugyanis, hogy a stressz szó más nyelvekre lefordíthatatlan. Csak az ógörög pónosz fedi pontosan, de a modern nyelvek között egy sincs, amely egyetlen szóba tudná sűríteni a stressz összetett értelmét.

Mintán elvetettek olyan kifejezéseket, mint például dommage, agression, tension, détresse, az az egyöntetű vélemény alakult ki, hogy megfelelő fordítás híján az idegen szót kell kölcsönkérni. Alapos megfontolás után úgy döntöttek, hogy a jövevénykifejezés hímnemű legyen, így le stress kifejezéssel egy új francia szó született. A a soron következő német-, olasz-, spanyolországi és portugáliai előadásokon Selye már bátran használta a der Stress, lo stress, el stress és o stress kifejezéseket. Ilyen módon tehát a stressz az élő szervezetre gyakorolt nem-fajlagos hatások összességét fejezi ki. Magukat a tényezőket, stressz-okozó képességük miatt, stresszoroknak nevezzük.

A Selye által választott elnevezés azóta is zavart okoz az orvostudományban, mivel a stressz kifejezést kétféleképpen értelmezik. Az egyik alatt a biológiai szervezetre kifejtett külső hatást értik, a másik a külső tényezők által kiváltott, a test belsejében lezajló változásokra utal. A stresszkutatás utóbbi néhány évtizede folyamán a stressz különböző definícióit használták a közleményekben, ami hozzájárult a fogalom kétértelműségéhez.  Ennek ellenére a stressz szó nem kopott ki a mindennapi és tudományos használatból.

 

STRESSZ ELMÉLEI ALAPFOGALMAK

stressz

orvosi értelemben: a szervezet reakciója minden olyan külső vagy belső káros hatásra, amely a normál egyensúly, a homeosztázis megbontására irányul, azaz a stressz a szervezetnek az ingerekre adott nem specifikus válasza

általános értelemben: folyamatos feszültség vagy tartós idegesség, mely rendszerint egy vagy több állandó negatív ingerre adott tartós válaszreakció a szervezet részéről

stresszhelyzet

tágabb értelemben: az újszerű, magatartási választ igénylő helyzetek

szűkebb értelemben: azok a helyzetek, amelyeket aktivitással kontrollálhatatlannak, megoldhatatlannak minősítünk

stresszor

„ami a stresszt okozza”, a stresszt kiváltó tényezők összefoglaló neve: esemény, helyzet, inger - ami előidézi a stresszfolyamat beindulását (bővebben)

stresszreakció

a szervezetnek a stresszorokra adott válasza

akut stressz

rövidtávú, korlátozott ideig fennálló stressz (bővebben)

krónikus stressz

hosszútávon fennálló, tartós stressz (bővebben)

stresszegyensúly

ha éppen annyi kihívás ér bennünket, mint amennyivel meg tudunk birkózni

distressz

negatív hatású stressz, káros, kellemetlen, hosszabb távon testi-lelki egészségkárosodáshoz vezet (bővebben)

eustressz

pozitív hatású stressz, nem káros, sőt a fejlődést elősegíteni képes, a siker érzésével együtt járó aktivitásra serkentő (bővebben)

általános adaptációs szindróma

a magyar származású Selye János által felfedezett általános adaptációs szindróma (General Adaptation Syndrome = GAS) lényege abban áll, hogy a stresszor megjelenésekor a szervezetben ún. alarm- vagy vészreakció játszódik le, ami függetlenül a konkrét stresszor természetétől meglepően egységes képet mutat.

A teljes szindróma a három szakasz időrendjében a következőkben bontakozik ki: 1. alarm-reakció 2. a rezisztencia szakasza 3. kimerülés szakasza. (bővebben)

megterhelés

minden olyan ráhatás, amely az ember fiziológiai és/vagy pszichológiai alkalmazkodási mechanizmusait befolyásolja

igénybevétel

a megterhelések hatására bekövetkező, egyénenként és esetenként különböző mértékű, jellegű és irányú funkció-változások összessége

„üss vagy menekülj” reakció

„fight or flight” reakció: evolúciós eredetű válaszreakció. Az egyed vagy felveszi a harcot a támadóval (illetve megpróbál megbirkózni a helyzettel), vagy elmenekül. Mindkét esetben fokozott teljesítményt kell nyújtania.

homeosztázis

a belső környezet (milieu intérieur) dinamikus állandóságát jelenti, az élő szervezetek egyik legfontosabb jellemzője, az élettan legfontosabb alapfogalma. A szó görög eredetű, jelentése "hasonló állapot".

alarm-reakció

alarm- vagy vészreakció, RIADÓ állapot: a test és az agy „ugrásra” kész, a szervezet mozgósítja a tartalékait (bővebben)

rezisztencia

aktív ellenállás: a szervezet alkalmazkodik a stresszhelyzethez és fenntartja a riadókészültséget, nő a szervezet ellenálló-képessége (bővebben)

kimerülés

a szervezet többé már nem képes alkalmazkodni, az összes energiatartalékát kimerítette, az ellenálló-képesség csökken (bővebben)

„burn out” szindróma

kiégés szindróma: krónikus érzelmi megterhelések, tartós stresszhelyzetek nyomán fellépő fizikai, érzelmi és mentális kimerülés, mely gyakran depresszióval jár (bővebben)

„stresszhormon”

a kortizol, kiválasztásának fő pillanatai a stresszhelyzetek, de ez a hormon nagyon fontos a szervezet működésében szinte minden szinten, mint például a vérnyomás megtartásánál, a szervezet fehérjék, cukrok és zsírok felhasználásának szabályozásánál (bővebben)