Riadókészültségben a test

Ha fenyegetettséget, tanácstalan rémületet élünk át, legyen a veszély valóságos vagy képzelt, a szervezetünk azonnal reagál, automatikusan riadókészültségbe kerül. Cannon 1929-ben írta le azt az összetett szervezeti válaszformát, amelyet vészreakciónak nevezett.

Szervezetünk ma is az ősember egykori védekezésmódjához folyamodik, noha ez az idejét múlta. Az ősi reflex azonban – amely egykoron az élet-halál helyzetekre alakult ki – ma is változatlanul működik. Ilyenkor készenlétre és energiára van szükség, hogy „meneküljünk” vagy „támadjunk”, illetve valamit tegyünk a helyzettel való megküzdés érdekében.

 

 

 

Ezért általános mozgósítás indul a szervezetben:

  • a máj több cukrot (üzemanyagot) ad az izomzatnak,
  • az agy vérellátása nő,
  • fokozódik az anyagcsere
  • nő a vérben a vörösvértestek száma (nő az oxigénellátás)
  • hormonok szabadulnak fel, hogy a zsírok és fehérjék cukorrá alakítását segítsék,
  • nő a szívritmus (pulzus), vérnyomás, légzésszám és az izmok feszültsége,

Ami zavarná a készültségi állapotot, csökken:

  • csökken az emésztés,
  • csökken a nyáltermelés, orrnyálkahártya-nedvessége (szájszárazság pl. a stressz korai jele).

A szervezet felkészül az esetleges sérülésekre:

  • megindul a test saját fájdalomcsillapítóinak (endomorfinok) felszabadulása,
  • beszűkülnek a felületi hajszálerek (hogy sérülés esetén csökkenjen a vérzés),
  • nő a vérben a fehérvérsejtek száma (felkészülés az esetleges ferőzésekre).

 

Riadó a testben

A stresszelhárítás központja a hipotalamusz, ez a vegetatív idegrendszert és az agyalapi mirigyet is irányítja. Innen indulnak a parancsok a szervezetbe. A vegetatív idegrendszer és a belső elválasztású mirigyek rendszere a stresszválaszban együttműködik. A vegetatív idegrendszer a mellékvese belső velőállományát serkenti, hogy stresszhormonokat, adrenalint és (kisebb mennyiségű noradrenalint) dobjon be a vérkeringésbe. Ezek pedig a különböző szervek receptoraira hatnak: növelik a szívritmust és vérnyomást, fokozzák a májból a cukor kibocsátását, és növelik az agykérgi gerjesztettség készültségi szintjét. Ez a vegetatív rendszeri szimpatikus izgalom a stresszriadó egyik gyorshatású láncszeme.

 

Készültségben a hormonok

A másik a hormonális mozgósítás lassabban ható láncolata. A hipotalamusz a hipofízisen át két hormont indít el.  Az egyik a pajzsmirigyet serkenti (TSH), hogy több felhasználható energiát adjon a szervezetnek. A másik az ACTH-nak nevezett hormon, valamint a CRH nevű hormon, mely a mellékvese külső kéregállományát aktiválja. Ennek eredményeképp mellékvese-hormonok, kortikoszteroidok szabadulnak fel. Ezek, főleg a kortizol, gyulladásgátló hatásúak, valamint vércukor- és szabadzsírsav-mozgósítók, ezáltal energiát biztosítanak. Az ACHT további 30 hormon termelését serkenti, ezek is a vészhelyzetekhez való alkalmazkodásban játszanak szerepet. A kortizolt „megküzdő” hormonnak is nevezik, mivel a küzdelemhez szükséges testi-lelki erőt segíti mozgósítani, majd pedig leállítja a központi idegrendszer hippocampus CRH termelését.

 

A stressz-érzékenység alakítható

A stresszválasz éppen a hippotalamusz CRH hormonérzékenységétől függ! Ha naponta ugyanaz az „izgató” behatás ér minket, akkor szinte túlérzékennyé válunk, fokozódik a CRH válaszreakció ereje és tartalma. Ha a behatás mérsékelt és ritkás időközökben fordul elő, akkor csökken a CRH válaszreakció erőssége és időtartama (hozzászokás). A sport edzései a fokozatos terhelés elvén óvatosan növelik az ingerküszöböt és csökkentik az érzékenységet. Ha az újszülöttet gyakran simogatják, a CRH receptorok száma életre szólóan több lesz – védettebbekké válnak a túlzott stresszhatásokkal szemben.

 

forrás:

Bagdy Emőke: Pszichofitness

 

Kapcsolódó cikkek: