Egészséges életmód

Az egészséges életmódot a mai modern társadalom nagyon sokféle módon értelmezi. Mindenki természetes igénye, hogy életét egészségesen, és jó erőben élje le. Azonban az egészség legtöbbször nem a külső körülményektől függ elsősorban, hanem a mi magunk által kialakított életmódtól. Az életmód nem csak azt jelenti, hogy mikor kelek, meddig dolgozom, és mikorra érek haza, ezeket csak ritkán alakíthatjuk kedvünk szerint. A hangsúly az egyensúlyon van, a test-lélek-szellem egyensúlyán. Mit is értünk ez alatt? E három tényező alkot minket egyszerre, és ha valamelyiket elhanyagoljuk, az EGÉSZségünk előbb utóbb kárát láthatja. Ezen belül pedig ugyancsak egyensúly fenntartása a fő szempont.

Test

Testünk ápolásához mindenki természetesnek tartja a tisztálkodást, a táplálkozást (anyagcserét), és a pihenést. Szervezetünk nagyon jól szervezett rendszert alkot, de sok, velünk szimbiózisban élő élőlény is hozzájárul egészségünkhöz. Ilyenek például az emésztést segítő mikroorganizmusok, vagy a bőrünkön élő baktériumok. Nélkülük az anyagcserénk vagy természetes védelmi rendszereink, és immunrendszerünk nem működne. Túl steril állapotban nem lennének képesek védeni egészségünket.

 

Táplálkozásról is sokat hallani, sok modern és régi jól bevált ötlet létezik. Az mindig alapvető marad, hogy „Azzá leszel, amit eszel”.  Gyakran nem az dönti el, hogy szervezetünknek mire van szüksége, hogy mit lehet olcsón beszerezni. Kifejezetten az a javasolt, hogy lehetőleg tőlünk nem nagy távolságra előállított élelmiszereket vegyünk magunkhoz. Az ÉLelem származási helye, azzal való bánásmód mind hozzájárul a minőségéhez. Szintúgy a beszívott levegő, és az elfogyasztott innivaló (elsősorban víz) is természetes közegből való legyen. Mindezek jegyzett energiatartalma vagy összetétele a szervezet számára nem mindig olyan fontos, mint a pozitív minőségekkel való telítettsége - ami például elekrtoszmogban gyorsan romlik, vagy akár az, hogy hogyan fogyasztjuk el.

A test pihentetése is természetes igény. A pihenés nem feltétlen jelent mindig alvást. Társadalmunk gyakran megköveteli a napi 8 óra folyamatos munkát. Azonban minősége is nagyban javul, ha 1-2 óránként meg lehet állni, nyújtózni egyet, vagy épp leülni egy kicsit, és valami kellemesebbre gondolni, mint a fárasztó munka. De ha a sokféle teendő közepette erre nincs idő, úgynevezett aktív pihenéssel lehet javítani a közérzetünkön. Ez nem jelent mást, mint hogy egy erős szellemi megterhelés után mondjuk ne szellemi tevékenység következzék, hanem valami fizikai. Mondjuk, vigyük le a szemetet, vagy menjünk el bevásárolni. A csapongó, egyszerre túlságosan sok mindennel törődő ember elforgácsolja erejét. Néha tudatosan rendezzük gondolatainkat, és egyszerre csak egy dologgal legyünk elfoglalva.

 

Lélek

A lélekről kijelenthetjük, hogy a legtöbben semmit sem tudunk. A lélek, ami minket mondhatni irányít és fenntart, de mivel a működése közvetlen nem tapasztalható, így elég megfoghatatlan valami. Legjobban az érzelmeink mentén lehet nyomon követni. Rá is oda kell figyelnünk, és karban kell tartani.
Lelkünk tisztán tartása abból áll, hogy hallgatunk a lelkiismeretünkre. A teendők nem mindig ezt szolgálják, de ha túl sokáig mellőzzük azt a halk súgást, elkezdenek a természetes energia rendszereink „eldugulni”, később pedig betegségek jelenhetnek meg. Mindig a lélek betegsége előzi meg a test betegségeit, a test csak kinyilvánítja egy vele analóg „test” állapotát.

A lélek táplálása is az érzelmekhez köthető. Pozitív érzelmekkel lehet táplálni, széppel, kellemessel. De jóból is megárthat a sok! Nagy megélések után néha egy jó kis „lelki fröccs” sokat segít ez emésztésben. Lelkünk munkája a kapcsolatteremtés. Pihenésnek javasolt némi egyedüllét, ami nem jelent egyértelműen magányt is. Néha rendezni kell az érzelmeket, amiket korábban félretettünk, elő kell venni, és újra kell vizsgálni. Egyedül lehet az ember buszon is, akár zajban, sok ember között. Fő, hogy kis ideig csak magammal törődjek. Megéri. Csinálni kell néha valami szépet. Amit kizárólag azért művelek, mert örömömet lelem benne, és gyönyörködtet. Ez a lélek egyik fő tápláléka.

 

Szellem

A szellemünkkel kapcsolatosan is nehéz zöldágra vergődni, mert mindenkinek kicsit mást jelent. Ha a szellemről beszélek, akkor a gondolkodó, logikus, intuitív, élénk érzelmeket jellemzően nem tápláló belvilágról beszélek.
Tisztán tartása a gondolatok tisztán tartásán múlik. Erre az is hatással van persze, ami bennünket körülvesz. Ha a lélek rendrakása zajlik, akkor gyakran a szellem is késztetést érez, és akkor látunk neki az íróasztalon a rendrakásnak, vagy éppen a szobánk átrendezésének. Érdemes törekedni arra, hogy kerüljük a negatív gondolatokat, pontosabban keressük a pozitívokat. Borús gondolatvilággal nehéz nagyot alkotni.

A szellem esetén is érvényes az, hogy azzá leszel, amit eszel. Ha valamivel sokat foglalkozik az ember, akkor olyanná válik. A szellem táplálékául ne a televíziót válasszuk, mert abból a szellem „elhízása” fog következni. Építő jelenségeket keressünk, alkossunk, olvassunk. Nem igaz az, hogy ha piszkos városban élek, és becsukom magam után az ajtót, akkor kizártam a várost. Nem vagyunk zártak, még a szomszéd rossz gondolatai is hatással vannak ránk. Úgy mondjuk, hogy rontja a levegőt. Egészséges szellemi táplálkozáskor megértéssel tudunk lenni a környezetünk felé. Tudunk nevetni, és igényünk támad a felismeréseinket átadni másoknak. A felismerések okozzák az ember igazi nagy pillanatait! Emiatt érdemes egy témában elmerülni, és gondolkodni rajta.

A szellemet nehéz pihenésre bírni, mert jellemzően nem tesz mást, csak gondol valamire. Javasolt vagy a test, vagy a lélek valamilyen aktív tevékenységével pihentetni, mint a sport, a meditáció, a természetjárás, a kertészkedés, állattartás, alkotómunka. A legideálisabb azonban a játék. Akkor az ember ugyanolyan révületbe eshet, mint gyerekkorában, és megáll az idő.
 

 

Ha bárhol az egyensúly felborul, akkor más részek lesznek kénytelenek azt átvenni. Az ember rugalmasan reagál a helyzetekre. De ha a test elhanyagolását az intellektus ellensúlyozza, előbb utóbb a test tüneteket fog mutatni a túlterheltségre. Amit az ember nem használ, azt a természet lebontja. Ez a testtel is így van, és mindennel. Az öregjeinknél megfigyelhetjük, hogy amíg jó a lába kimenni a kertbe tenni-venni, addig ép a lelke, ép a szelleme. Amint leesik lábról és hosszú időre négy fal közé kényszerül, értelme lassan kezd elhalványodni, érzelmei helyett pedig lassan csak reakciók tapasztalhatók. Ez csak egy példa, nem kell, hogy így is legyen. De valahogy így működünk.
 

Figyeljünk oda magunkra, és a körülöttünk élőkre. Ha pedig már itt a betegség, érdemes mindezeket végiggondolni, mert a gyógyulás sokkal könnyebben halad, ha az okait megértjük, és megnyugszunk, hogy ez nem a véletlenek játéka, vagy szerencsétlenség, hanem én okoztam magamnak.
 

forrás:

http://www.egeszsegpenztar.hu/egeszseges-eletmod