Advent - jógikus szemlélettel

A karácsonyi készülődés, nagytakarítás, sütés- főzés, ajándék vásárlás közepette érdemes megállnunk, és elgondolkodnunk, hogy mit is jelent számunkra az Advent, ez a meghitt, várakozással teli, olykor azonban feszültségekkel terhes időszak.

Keresztény ünnep

Advent mozgó ünnep, kezdete Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnap és egészen karácsonyig (december 25.) tart. Ez az ünnep ma már világi ünnep is, azonban gyökerei a kereszténységbe nyúlnak. Az időszak neve  a latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. Az advent várakozásban telik, elsősorban lelki felkészülés időszaka a hívők számára.

 

 

Karácsonyi pszichózis és vásárlási őrület

Az ünnep vallásos jellege már rég a múlté, az igazi szeretet pedig a szétesett családok többségénél eltűnt. Valljuk be, az ünnep legfőbb mozgatórugója a marketing és a kereskedelem. A beteges vásárlási láz a karácsonyi pszichózis egyik fő okozója, amely ilyenkor szinte minden embert anyagi helyzetétől függetlenül jellemez. Amerikából már hozzánk is elért a Black Friday (Fekete Péntek), amikor is kihagyhatatlan akciókkal megkezdődik a „hivatalos” adventi vásárlási szezon. Erre figyelmeztetnek minket az üzleti reklámok és hirdetések tömkelege.

A karácsonyi pszichózis körébe sorolható az a fajta szorongás is, ami a szétesett családokban megmutatkozik. A gyermekek és a szüleik is rosszul érzik magukat attól, hogy ki, kivel, mikor és milyen szájízzel ünnepel. Mert a karácsonyi együttlét persze a rokonság számára kötelező. Az évnek ez az időszaka akkor is az átlagosnál több stresszt, zajt, aggodalmat és perpatvart jelent, ha barátok és család veszi körül az embert. Azonban az egyedülálló emberek számára is megterhelő időszakot jelent a karácsony, hiszen az egyedül töltött ünnepi napokon elszigeteltségük és magányosság érzetük fokozódik.

Várakozás és önvizsgálat időszaka

Az advent varázsos hangulatát nemcsak a karácsonyi várakozás keresztény mitológiája alakította ki, hanem a téli sötétségben a melegre, a fényre, a megújuló életre vágyódás ősi izgalma is. A téli napfordulóig egyre rövidebbek a nappalok, egyre több a minket körülvevő sötétség. Az adventi koszorún a gyertyák meggyújtásával a fény eljövetelét is szimbolizáljuk.

Az advent a mai ember életében a szó szoros értelemben vett várakozás időszaka lehet. A várakozás és készülődés azonban nem csak az adventi koszorú készítéséből, a gyertyák meggyújtásából áll. Fontos, hogy ezt az időszakot lehetőségeinkhez képest a legszebbé varázsoljuk, rohanó napjainkban legalább vasárnaponként megálljunk, megpihenjünk, elmélkedjünk egy kicsit. Az advent a legalkalmasabb időszak arra, hogy kicsit önmagunk és egymás felé fordulva készüljünk egyik legnagyobb keresztény ünnepünkre. Érdemes végiggondolni azt, hogy mi tölti el a szívünket örömmel, hálával és szeretettel.

Advent - jógikus szemlélettel

A karácsonyi „őrületben” igazán nagy szükségünk van arra, hogy megteremtsük a békét és nyugalmat önmagunkban, aminek jellemeznie kellene a hála, a remény és újjászületés időszakát. Ebben nagy segítséget adhat a jóga – amennyiben a gyakorlásunkat a jógaszőnyegen kívülre is kiterjesztjük.

Nem elegendő csak arra a pár órára megtalálnunk a belső nyugalmat, amikor ászanákat gyakorolunk. Ahhoz, hogy megéljük az adventi időszak igazi jelentését, érdemes a gyakorlatba is átültetnünk a jóga filozófiai tanításait.

 

 

Íme egy pár jóga irányelv (jáma és nijáma), melyeken érdemes elmélkednünk és be is tartanunk ebben az ünnepi szezonban. Nézzük, hogyan segítenek?

 

Asztéja (nem ártás)

Az erőszakmentesség elvének követése különösen fontos ebben az időszakban, hisz oly sok a konfliktuslehetőség. Elég csak a zsúfolt bevásárlóközpontokra, a forgalmi dugókra és a kötelező családi összejövetelekre gondolni. A nem ártás elvét nem elég azonban csupán kifelé, mások irányába gyakorolnunk. Fontos, hogy Önmagunkra nézve is megtartsuk. Így megóvhatjuk magunkat az év végi túlhajszoltságtól, kialvatlanságtól, és a bőséges karácsonyi vacsorák utáni gyomorrontástól. Ne engedjük, hogy a szeretet ünnepére való készülődést vagy magát az ünnepet bármilyen harag, düh, agresszió árnyékolja be!

Brahmacsárja (mértékletesség)

Ez az alapelv azt tanítja nekünk, hogy ellenálljunk vágyaink csábításának, és ne hajszoljuk az élvezeteket, ne csak az érzéki örömök kielégítése utáni vágy szabja meg tetteinket. Az önmegtartóztatás elve egyszerűen annyit kér, hogy őszintén tekintsük át a szükségleteinket és a vágyainkat. Azt jelenti, hogy megtanuljuk a különbséget és figyelmesen járunk el, amikor a szükségleteinkkel és szívünk vágyával találkozunk. Ennek az alapelvnek a követésére különösen nagy szükségünk van a családi, baráti, céges összejöveteleken, hogy ellen tudjunk állni a mértéktelen evés-ivás késztetésének. Törekedjünk megtalálni az arany középutat étkezéseink során és a szórakozások terén is, ide tartozik a túl sok tévézés és késői fekvés elkerülése. Ez nemcsak egészségünk szempontjából fontos, a sok inger és a kimerültség elvonja figyelmünket az adventi időszak valódi csodáiról.

Aparigraha (ne harácsolj)

A karácsonyi vásárlási láz legjobb ellenszere, ha követjük az Aparigraha elvét, és vásárlásaink során tartózkodunk a túlzásoktól és a túlköltekezéstől. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne vegyünk ajándékokat szeretteinknek! Sokkal inkább azt, hogy az ajándékvásárlás során ne a médiából ránk zúduló reklámok befolyásoljanak minket, hanem a szívünkre és józan eszünkre hallgatva válasszunk ajándékot. Azt is érdemes meggondolni, hogy vajon tényleg csak drága ajándékok megvásárlásával tudjuk kimutatni szeretetünket? Sokszor jobban tesszük, ha az ünnep örömét adjuk át, mintha ajándékot vennénk. A saját kézzel és szeretettel készült ajándékok és az ölelések mindennél jobban kifejezik érzelmeinket és figyelmességünket.

Saucsa (tisztaság)

Az ünnepre készülődés olyan, mint a kézmosás ebéd előtt, ez a külső-belső nagytakarítás időszaka.  Tisztaság és rend szükséges ahhoz, hogy méltón fogadjuk az ünnepet. A lakás és közvetlen környezetünk kitakarítása mellett ugyanolyan fontos testünk és lelkünk megtisztítása is. A régi időkben egyes helyeken az adventi időszakot kisböjtnek is nevezték, mivel karácsony előtt böjtöt tartottak. Tarthatunk akár mi is egy kisebb böjtöt vagy tisztítókúrát, és ezt kiterjeszthetjük lelki értelemben is. Megválogatva mit engedünk be lelkünkbe: tarthatunk böjtöt a tévénézésben, bulvár sajtó olvasásban, pletykálkodásban, helyette kellemes zene hallgatással, könyvolvasással, csendes elmélkedéssel tölthetjük estéinket. A jóga eszköztárából testünk megtisztításához használhatjuk az egyszerűbb tisztító gyakorlatokat (pl. nyelvkaparó, néti edény), elménk megtisztítására nagyszerűen alkalmas pl. a kapalabáti légzőgyakorlat, a mantrák és a meditáció rendszeres gyakorlása.

Szantósa (megelégedettség)

Az évnek ebben a szakában a nyugati kultúra azt kiáltja: „Még, még, még!”, miközben a szívünk lassabb ritmusra vágyik, és azt súgja: „Elég… elég… elég.”  Használhatjuk az ászanákat, légzőgyakorlatokat és meditációt arra, hogy tudatossá tegyük magunkban az elégedettség belső érzését – azt a mély tudást, hogy mindenünk megvan, amire szükségünk van, és elégedettek legyünk önmagunkkal. Ez segíthet abban, hogy ellenálljunk annak a kísértésnek, hogy túlhajszoljuk magunkat az év végi hajrában vagy túlköltekezzünk ajándékbeszerző körútjainkon.

Tapasz (önfegyelem)

Az önfegyelem szitokszóvá lett a mai modern, elkényeztetett világunkban. Az önfegyelem, nem azt jelenti, hogy sanyargatjuk, kínozzuk magunkat. Céltudatos törekvés jelent, mely néha lemondással is jár. Az ünnepi időszakban – különösen a szüneti napokon – hajlamosak lehetünk teljesen elengedni magunkat, és úrrá lehet rajtunk a tunyaság és a pihenés álruhájába bújt lustaság. A téli időszakban szervezetünknek és lelkünknek is szüksége van pihenésre, ezt mindenképpen adjuk meg önmagunknak, de ne essünk túlzásokba! Tartsuk meg egészséges szokásainkat a táplálkozás és a mozgás terén az ünnepi időszakban is!

Szvadjája (önvizsgálat)

Az ünneplés elválik a mindennapoktól, felemelni, önmagán túlra vezetni akarja az embert. Advent az önvizsgálat, a megtisztulás ideje, hogy méltón tudjuk fogadni, befogadni az ünnepet, a megszülető fényt, szeretetet. Advent idején a keresztény hagyományok is nagy hangsúlyt helyeznek az önvizsgálatra. Ekkor megállunk egy pillanatra rohanó világunkban, és befelé pillantunk. A várakozás önvizsgálat nélkül csak tétlen szemlélődés. Az önvizsgálaton keresztül megértjük belső mozgatórugóinkat és lelkünk igazi természetét. Az elmélyedéshez, befelé figyeléshez meg kell teremtenünk a belső csendet. Ezt segíti a meditáció és a mantrák, vagy akár az is, ha a szabadban sétálunk.

Tapintatosan követve ezt a jógikus szemléletet a következő hetekben, kiváló lehetőség arra, hogy átéljük az ünnep valódi jelentését, és szeretetet árasszunk a körülöttünk lévőkre.

„Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel sem kevesebb annál, amire vár.”
(Pilinszky János)

Örömteli advenri készülődést kívánok!

Selmeci Bojána

 

forrás:

http://www.eletforma.hu/test-es-lelek/mindenkit-veszelyeztet-a-karacsonyi-pszichozis/

http://christianyogamagazine.com/hatha-yoga/tis-the-season-advent-and-the-yoga-yamas/

http://www.piacesprofit.hu/kkv_cegblog/eldordult-a-startpisztoly-itt-a-karacsonyi-szezon/